A víz értéke egyre nagyobb napjainkban. A vízkészletek ésszerű és fenntartható felhasználása kulcskérdés, a jövőben ugyanis nagy geopolitikai előnyhöz juthatnak a vízkészleteikkel takarékoskodó államok. Mit jelent a vízlábnyom és mennyi víz kell egy kiló sertéshús kitermeléséhez? Mekkora kárt okoz a vízkészletnek az export, és jó megoldás-e a vízkvóta? A Rádió Orientnek Neubauer Éva, környezeti gazdasági kutató nyilatkozott minderről.

A vízlábnyom egy termék abszolút vízigényét mutatja annak egész életpályájára nézve. A többdimenziós becslési rendszert holland professzorok dolgozták ki, az eredményeket a 2000-es évek elején kezdték publikálni. A mutató segítségével megállapítható a különböző feldolgozási folyamatok vízigénye, továbbá a legtöbb vizet felhasználók személye is kideríthető. Neubauer Éva a Rádió Orient műsorában elmondta, Magyarország vízlábnyoma az átlaghoz közelít. „Globális szinten az ország a vízlábnyom kapcsán nem néz szembe extrém becslési eredményekkel, ennek ellenére nem szabad hátradőlni, optimalizálni kell a vízfelhasználást” – hangsúlyozta a környezeti gazdasági kutató.

Az OrientPress Hírügynökség közigazgatási rádiójának vendége kiemelte, egy termék előállítása során vízbázisunkat fogyasztjuk. Az exporttevékenység során pedig ezt a vízbázist visszük ki az országból. Neubauer hangsúlyozta, a lakossági vízfogyasztás mindössze 11 százaléka az összvízfogyasztásnak. A maradékot az ipar és a mezőgazdaság viszi el. „Nem lehet teljes mértékben az ipart felelőssé tenni, hiszen a folyamatok során felhasznált víz többnyire vissza is kerül a víztestbe. Ellenben a mezőgazdaság sokszor szennyezett vizet juttat vissza” – magyarázta a szakértő.

A legnagyobb vízfelhasználó ágazat általában a gyógyszeripar, az ásványanyag-kitermelés, a palackozott folyadékok gyártása és az elektronika. A rádió vendége a sertéstenyésztés és a kenyér előállítás vízigényéről is beszélt. „Egy kilogramm kenyérhez 1014, míg egy kilogramm sertéshúshoz 1818 liter vízre van szükség. Az adatok megkérdőjelezik a jelenleg alkalmazott öntözéstechnológia és a növénytermesztés területi felosztásának hatékonyságát” – jelentette ki.

A vízfelhasználás egyre inkább geopolitikai tényezőként jelenik meg: a vízben gazdag államok előnyt élveznek a forrásokért folytatott versenyben, míg az iparuk vagy gazdaságuk miatt importra szoruló államok - mint például Mexikó, Japán, Németország és Spanyolország - kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek, hangsúlyozta Neubauer Éva. Magyarország kedvező helyzetben van ebből a szempontból, éppen ezért szükséges pontosan felmérni, nyomon követni az adottságokat és a virtuális vízáramlásokat. A víztermelékenység növelésével kell csökkenteni a függőséget” – emelte ki a szakértő.

A vízhasználat mértékre komoly hatást gyakorol a globális felmelegedés is. „A klímaváltozást megakadályozni nem tudjuk, így alkalmazkodnunk kell hozzá. Saját erőforrásainkat optimálisan, ésszerűen és fenntarthatóan kell felhasználni” – jegyezte meg Neubauer. Hozzátette, a lakosság apró szokások megváltoztatásával és a vásárlás hosszabb végiggondolásával válhat tudatos vízfogyasztóvá.

Egyre több a próbálkozás a vízkvóta kialakítására. Ennek ellenére figyelembe kell venni, hogy a szennyezés és a tisztán tartás mellett a víz esetében mennyiségi tényezők is fontos szerepet játszanak. „A kvótakereskedelmet a víz esetében is mérlegelni kell, hogy ténylegesen jótékony-e a hatása” – emelte ki Neubauer Éva. Hozzátette, a víz értéke az emberi történelemben végig kiemelt szerepet játszott, a jövőben pedig felértékelődik.

„A víz közkincs. A kitermelés és a lakosság ellátása indokolhatja a piaci szereplőket, azonban az állami kontroll is szükséges. A víz minden nemzet sajátja, nem szabad kiszervezni” – zárta szavait a kutató.