Szövetkezetbe tömörítené a hazai kis- és közepes gabona-, valamint olajosmag-termelőket a vidékfejlesztési tárca - írja a Magyar Nemzet minisztériumi forrásokra hivatkozva. A minisztérium reményei szerint a nagyjából kétmillió tonna terményt egy kézben tudó szervezet a közös anyagbeszerzéseken keresztül és az értékesítés megszervezésével képes lenne hatékony módon fellépni a gazdák érdekében.

A lap úgy tudja, a monstrum szervezet felállításában és kezdeti működtetésében az állam is komoly szerepet vállalna. Egyrészt átszerveznék az állami kézben lévő Concordia Közraktárak Zrt.-t, s a szövetkezet egyik alapegységeként vinnék be a szervezetbe, másrészt az unió adta keretek kihasználásával kedvezményes hitelt nyújtanának az integrációba belépni szándékozó gazdálkodóknak.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal adatai szerint Magyarországon nagyjából 150 ezer gabona- és olajosmag-termelő van, a Központi Statisztikai Hivatal ennél néhány tízezerrel több gazdálkodót tart nyilván. Ők állítják elő a mezőgazdasági termelés mintegy felét, s az ágazat használja a szántók mintegy 70 százalékát; nem mellesleg ez a hazai agrárium legversenyképesebb része. Ezen a piacon szereztek uniós csatlakozásunk után egyre nagyobb részesedést a multinacionális cégek úgy, hogy a legnagyobb három társaság – amelyek évi forgalma egyenként meghaladja a 120-150 milliárd forintot – szinte egyeduralkodóvá vált.

A szóban forgó vállalatok – Bunge, Cargill, Glancore – immár nemcsak a gabona- és olajosmag-kereskedelemben vesznek részt, hanem a termeltetésben, a takarmány- és étolajgyártásban- és a forgalmazásban is érdekeltek. Ez lényegében azt jelenti, hogy maguk biztosítják a termelőknek a vetőmagot, a növényvédő-szereket és más gazdálkodáshoz szükséges eszközöket, majd az előre megszabott áron, közvetlenül az aratás után átveszik a terményt, és saját raktáraikba szállítják. Mindez komoly ármanipulációs lehetőséget teremt számukra. Ráadásul mára az igazi jövedelemtermelő tevékenységek – a nagy- és kiskereskedelem, a takarmánygyártás, a malomipar és a bioüzemanyag-gyártás – is ehhez az igen szűk gazdasági réteghez került. Így a termények nagy része – egyes becslések szerint 60-70 százaléka – a gazdák szempontjából komoly értékvesztéssel kerülhet a piacra. Mindemellett, miután a termelők többsége saját tárolókapacitással és a gazdálkodáshoz szükséges tőkével sem rendelkezik, igen nagy kiszolgáltatottság mellett végzik tevékenységüket.

Jelenleg hazánkban több mint 250, úgynevezett mezőgazdasági integrációval foglalkozó társaság van, ám a domináns ezek közül az említett három nagy multinacionális cég. Ezek a szervezetek jellemzően nem a gazdálkodókért, hanem a gazdálkodókból élnek, s a magyar termelők közel fele ilyen formán bértermelő.