Bencsik Tamara a legérzékenyebb életkorban, kamaszévei elején vesztette el idős édesapját, a napokban pedig eltemette édesanyját is, akit 55 éves korában, nyolc hónappal a diagnózis után elragadott korunk alattomos pestise, a rák. A Megasztárból ismert énekesnő először a Star magazinnak nyilatkozott a szomorú tragédiáról.

– Igazi szerelemgyerekként születtem 25 évvel ezelőtt. Édesapám már túl volt az ötvenen, amikor megismerte anyukámat és én lettem az egyetlen közös gyermekük. Sajnos apu több szívrohamot és agyvérzést is kapott, míg végül az utolsó traumát már nem bírta elviselni a szervezete. Akkoriban kamasz voltam, és rettenetesen nehezen éltem meg, hogy nincs többé. Onnantól lányos család lettünk, hiszen anyunak a korábbi házasságából már volt két lánya, akikre én úgy tekintek, mintha édestestvéreim lennének – mondja az énekesnő, aki nyolc hónappal ezelőtt tudta meg, hogy édesanyja halálos beteg.
– Anyu hosszú éveken át a szabad levegőn dolgozott, és szinte minden évben tüdőgyulladást kapott szegény. Ettől és a dohányzástól nagyon legyengült a tüdeje és szabad utat engedett a ráknak. Amikor megtudtam, azonnal hazautaztam, és a betegsége alatt is minden szabadidőmet otthon töltöttem. Volt, hogy éjszaka ültem vonatra, csak hogy mellette lehessek. Jól viselte a betegséget, és aki nem tudta, mi is marja belülről, nem vett észre rajta semmit – árulta el Tamara, majd egy pillanatra elkomorul, amikor történetben a szomorú végkifejlethez ér.
– Jól emlékszem a halálát megelőző napra, mert valami baljós érzés fogott el. Fel is hívtam őt, és bár minden rendben lévőnek tűnt, valahogy képtelen voltam megnyugodni. Akkor még nem sejtettem, hogy az volt az utolsó alkalom, hogy hallhatom a hangját. Másnap a nővérem még délben meglátogatta a kórházban, és a büfében találta, amint éppen jóízűen evett és kávézott. Ezután felment lepihenni és egy óra múlva rosszullétre riadt. Kiment a mosdóba, de onnan már sosem jött ki – fűzi hozzá csendesen Tamara.
– A legjobban az fáj, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle, mert minden váratlanul és gyorsan történt. Az orvosok szerint egyetlen perc alatt lezajlott a tragédia és nem szenvedett. Ez a tudat vigasztal kicsit. Tudom, hogy elcsépeltnek hangzik, és én magam sem hittem ebben soha, de tényleg érzem néha, hogy mellettem van és figyel engem apuval együtt.